A Princeton és a Northwestern egyetemek kutatói által jegyzett új tanulmány megállapításai szerint az Egyesült Államok politikai rendszere korántsem demokratikus, sokkal inkább a gazdagok és hatalmasok érdekeit szolgáló oligarchia. Nos, igazából ez nem újdonság. Sőt, a tanulmány alapján annyira nem, hogy ez az egyre fokozódó tendencia már több mint 30 éve egyértelműen jelen van. Az újdonság az, hogy immár nagy nyilvánosság előtt ismertetett tudományos alapja van az ilyen állításoknak. Akárcsak Thomas Piketty francia közgazdász könyve esetében a modern kapitalizmus valódi természetéről. Beteljesülni látszik a 2011-ben világszerte felemelkedő új generációs rendszerkritikus mozgalmak egyik alapvető törekvése: a képviseleti demokrácia válságának és a társadalmi egyenlőtlenségeknek a kérdései meghatározó szerepet kapnak a mainstream közbeszédben. Közben pedig könnyen lehet, hogy alig pár hét választja el Amerikát (és vele a világot) egy újabb, talán minden eddiginél nagyobb tüntetéshullámtól…
Egy „új tanulmány végre tudományosan is alátámasztja a mostanában népszerű állítást, miszerint az USA többé nem demokrácia. Ténylegesen arra jutottak, hogy Amerika alapjában véve oligarchia. Oligarchia az olyan rendszer, amelyben a tényleges hatalmat egyének kis csoportja gyakorolja, akiket helyzetüknél fogva oligarcháknak, önkényuraknak neveznek. Az oligarchia tagjai a gazdagok, a jó kapcsolatokkal rendelkezők és a politikai hatalom birtokosai, akárcsak a különösen jól helyezkedő egyének az olyan intézményekben, mint a bankok és pénzügy, vagy a katonaság." (forrás)
A tanulmány készítői durván 1800 politikai kezdeményezést vizsgáltak meg az 1981-2002 közti időszakból, és azt találták, hogy az esetek túlnyomó többségében a kinyilvánított közvélemény, illetve az átlagos amerikaiak preferenciáival szemben a kormányok inkább a lobbisták és üzleti érdekcsoportok, illetve az elit javára döntöttek. Sőt, az átlagemberek véleménye, preferenciái nulla közeli, statisztikailag elhanyagolható mértékben befolyásolták a közpolitikai döntéseket.
Tehát egyáltalán nem új, hanem több évtizedes trendről van szó, amely az utóbbi években egyre fokozódott. Tegyük hozzá, hogy a vizsgált időszakban mindkét nagy párt embereinek volt lehetősége a kormányzásra, de ez nem jelentett különösebb változást e tendencia tekintetében.
Az 1980-as évek, vagyis a Reagan-éra; a gazdasági liberalizáció, dereguláció, privatizáció – végül a 2008-as krízishez vezető - politikájának térnyerése óta egyre növekvő egyenlőtlenségek is jól mutatják mindezt. Az 1973-ban, bizonyítottan a CIA és az amerikai nagyvállalatok által támogatott katonai puccs révén hatalomra jutott, véreskezű diktátor Pinochet Chiléje volt az ún. chicago-i fiúk neoliberális (vagy ha úgy tetszik, neokonzervatív – egyre megy) gazdaságpolitikájának első kísérleti terepe. „Az eredmény katasztrofális volt. Az infláció 375%-ot ért el, a munkanélküliség pedig a rengeteg beáramló importtermék miatt három százalékról húsz százalékra emelkedett. A nemzeti össztermék tizenöt százalékkal csökkent.” (Pogátsa Zoltán) Már ekkor látszott, hogy a szabad piac mindenhatóságát és a demokráciától való elválaszthatatlanságát hirdető neoliberalizmus egyáltalán nem idegen az önkényuralomtól. Ahogy az is, hogy az amerikai elit politikai és gazdasági érdekeit minden eszközzel érvényesítő külpolitika szintén több évtizedes „hagyomány”. Csak két további példát említve: 1953-ban a CIA által szervezett iráni puccs, és a nicaraguai kontrák támogatása a polgárháborúban az 1980-as évek elején. A fél világon átívelő sötét praktikákat leleplező Irán-kontra ügy néven elhíresült botrány során pedig kiderült, hogy a nicaraguai CIA-műveleteket a ’79-es iszlám forradalom nyomán immár ellenséges Iránban zajló fegyvereladásokból fedezték, miközben jól tudták, hogy az általuk támogatott felkelők fő bevételi forrása a drogkereskedelem. (Mindezt a szintén a Reagan-kormány által meghirdetett „drogellenes háború” idején.) A későbbi vizsgálatok megállapították az amerikai vezetés érintettségét, jellemző módon azonban valódi felelősségre vonás nem történt.
Persze hogy is történhetett volna a hadi-ipari komplexum és a vállalatóriások uralta oligarchiában? Ahol már 2003-ban bebizonyosodott, hogy az egyébként is köztudottan az aktuális kormányzatban erősen felülreprezentált olaj-, hadiipari és egyéb vállalatok érdekeit szolgáló iraki háborút hamis indokkal indították, ahol mióta 2005-ben kiderült, hogy a vietnámi háború ürügyéül szolgáló Tonkin-öböl incidense koholmány volt, ahol lassan egy éve köztudott, hogy a nemzetbiztonság alkotmánysértő módon tömeges megfigyeléseket végez, mégsem történt semmilyen érdemi lépés.
Lassan a tudományos világ és a véleményformálók főárama is ráébred, hogy nagyon nem stimmel az eddig általánosan elfogadott kép a világunkról és annak leghatalmasabb országáról, illetve az általa propagált ideológiáról sem. 2011-ben a svájci Glattfelder-tanulmány már kimutatta, hogy a világgazdaság túlnyomó részét egy súlyosan aránytalan, feltűnően kis számú óriáscégből álló konglomerátum, vagy ahogy nevezték, szuperentitás uralja, illetve birtokolja, de ez nem igazán hatotta meg sem a tudományos közélet formálóit, sem a média fősodrát. Thomas Piketty Tőke a 21. században című könyvében igazából nem sok újat mond el a modern kapitalizmusról, mégis jelentős felbolydulás övezi azt. Ennek oka pedig minden bizonnyal az, hogy olyan pontra tapintott, amely az elmúlt években, konkrétan az Occupy mozgalom kezdete óta egyre hangsúlyosabbá vált, sőt ez év elején már maga a globális elit is hivatalosan „emiatt aggódott”: az elképesztő mértékű és egyre növekvő egyenlőtlenségek kérdését feszegette, és tudományos alapot adott az állításnak, miszerint ez a rendszer működésének egyenes következménye. Ezzel megcáfolta – a tapasztalatokkal egyébként is ellentétes – elméletet, miszerint a társadalom legfelső köreiben felhalmozódó vagyon, ill. jövedelem a befektetések útján „lecsorog” az alsóbb rétegekhez.
Tehát: mostanra tudományosan alátámasztott az állítás, miszerint a „világ elsőszámú demokráciája” – amely egyébként e „demokrácia” kiterjesztésével szokta igazolni háborús törekvéseit – valójában egy szűk politikai, gazdasági és katonai-hírszerzési elit által uralt, korrupt oligarchia. A másik tudományosan igazolt állítás pedig, hogy a modern kapitalizmus rendszerébe – amelyet a neoliberális gazdaságpolitika szellemében alakítottak ki az elmúlt bő 30 évben – bele van kódolva a társadalmi egyenlőtlenségeknek az elit javára zajló fokozódása.
Sokunknak már az elmúlt pár év botrányai is elegendőek voltak, hogy kimondjuk, „a világ egy cinkelt játszma” (Matt Taibbi), de most már tényleg nem lehet tovább kerülgetni a forró kását. Konspirációk nagyon is léteznek, akkor is, ha az „összeesküvés elmélet” kifejezését körüllengi a nevetségesség lekezelő légköre, ami egyébként nem meglepő, ha egy kalap alá veszik a különféle politikai-gazdasági machinációkra vonatkozó gyanú témáját mondjuk a gyíkemberekével. Itt az ideje újragondolni a világról alkotott képet, mivel nagyon úgy tűnik, valóban a legmagasabb szinteket hálózzák be titokban üzleti körök és más korrupt érdekeltségek. Ha az összeesküvés szó elhasználódott, nevezzük kartellnek, szindikátusnak, vagy maffiahálózatnak. Eddig az oligarchikus rendszerekre úgy volt szokás tekinteni, mint valamilyen Kelet-európai, vagy "harmadik világ"-beli jellegzetességre, azonban most úgy tűnik, hogy az Amerikai Egyesült Államokban is kormányok és pártok felett álló oligarchák igazgatnak, valahogy úgy, mint az olajügyek, a földügyek és az ezermilliárdos áfacsalás hazájában.
Mindeközben pedig, az egyre növekvő elégedetlenség hullámai egyesülhetnek az április elején meghirdetett világméretű Cselekvési Hullámmal. A rendszerszintű korrupció, az egyenlőtlenségek és a fokozódó rendőrállami jelleg pedig egyre feszítik a húrt. Immár a hadseregen belül is válságjelenségek mutatkoznak. Az Occupy Wall Street-ből kinövő politikai mozgalom, az éppen zászlót bontó „Afterparty” a kiábrándult tömegek képvisletében készül kihívást intézni a kétpárti rendszerrel szemben, miközben a veteránokkal az élen május közepére rég nem látott tömegtüntetéseket terveznek Washington D.C-be „Amerikai Tavasz” jeligére. A korrupt vezetés letartóztatását igyekeznek kikényszeríteni, az alkotmányra való hivatkozással.